200 évvel ezelőtt még nem léteztek készruhák, mindenki egyedileg a testére szabott és varrt ruhákat hordott. A készruhák készítésének igénye az 1800-as években az Amerikai Polgárháború idején merült fel egy olyan helyen, ahol az egyformaság egyébként is komoly kritérium: a hadseregben.
Az egyenruhák iránti növekvő kereslet arra késztette az egyenruha készítőket, hogy a termelékenység növelése érdekében szabványosítsák termékeiket. Nem bonyolították túl a dolgot, összesen négyféle méretű egyenruhát varrtak: kicsit, közepeset, nagyot és extra nagyot. A négyféle méret valamelyike csak a katonák negyedére passzolt tökéletesen, a maradék háromnegyed esetében ameddig tudtak választani a négy méretből úgy, hogy az nagyjából passzolt, akkor már indulhatott is a katona a csatába.
A 20. század első felében azután folyamatosan kialakult az igény a hölgyek körében is a készruhák viselésére. Több próbálkozás után 1939-ben az Egyesült Államok Mezőgazdasági Hivatala (US Department of Agriculture – USDA) készített egy felmérést (Women’s Measurements for Garment and Pattern Construction), amelynek során 14 698 hölgynek mérték meg egy csomó különböző méretét a súlyuktól egészen könyökméretükig és a bokamagasságukig. A vizsgálat nem volt tökéletes, mert a vizsgálatba csak fehér hölgyeket vontak be, ezért a színesbőrű hölgyek méreteit nem vették figyelembe. Ennek ellenére az eredmények elemzése alapján a statisztikusok megállapították, hogy elegendő a hölgyek öt különböző méretét megmérni: A tömegüket, a magasságukat, a mellméretüket, a derék-, és a csípőbőségüket. Mivel a tömegmérés több szempontból is problémás volt, ezért a csoport úgy döntött, hogy „a tömeg közel arányos a mell-, derék-, és csípőbőséggel”, ezért a tömeg mérése nem szükséges.
Az 1970-es évekre a hölgyek alakja komoly változásokon esett át. Addig, amíg az 1940-es években a hölgyek többségének „homokóra” alakja volt, a hetvenes évekre ez csak a hölgyek 8%-ára volt jellemző. Emiatt a méretezési szabványok felülvizsgálatra kerültek azért, hogy „jobban igazodjanak a hölgyek jelenlegi alakjához”.
A konfekció ruha méretezési rendszerek mind a mai napig tökéletlenek, de fejlesztésük problémás, mert az emberek nehezen ismerik ki magukat a gyakran változó méretjelzések és méretezési eljárások között.
Napjainkban egyre inkább elterjednek a test szkennerek, amelyek segítségével mindenki pontosan megmérheti a saját méreteit, s ezek alapján akár egyedileg rászabott ruhákat is rendelhet az internetről.
További linkek:
http://blog.fashionmetric.com/a-brief-history-of-standard-apparel-sizing/
https://www.seamwork.com/issues/2016/01/the-origins-of-clothing-sizes
