Ha téged nem feltétlenül a bonyolult képletek és levezetések érdekelnek, inkább a szórakoztató történeteket szereted, akkor ezen a helyen megtalálod a számításod. Az alábbiakban összegyűjtöttem a legérdekesebb és legnépszerűbb írásokat a blogról. Ha van kedved, szemezgess...
Milliárdokat nyert a nyugdíjas amerikai házaspár, miután rájöttek, hogy játszhatják ki a lottót
Egy nyugdíjas házaspár felfedezett egy lehetőséget, hogyan nyerhet többet a nyertes szelvényekkel, mint amennyit befektet a szelvények megvásárlásába...
A német tank probléma a nevét egy a II. Világháború idején felmerült problémára alkalmazott megoldás után kapta. A szövetséges haderők számára nagyon fontos lett volna ismerni, hogy a németek mennyi Panzer V („Panther” azaz párduc) típusú tankot gyártottak a háború évei alatt. A szövetséges hírszerzés minden erőfeszítés ellenére sem volt képes megbízható számadatokkal szolgálni...
Német Tank Probléma – kiegészítés
A német tank problémáról szóló bejegyzés után az olvasók egy része hitetlenkedett, véleményük szerint a leírt módszer megbízhatatlan. Mivel ez a kritika sokszor elhangzott, ezért engem is elkezdett foglakoztatni a kérdés, hogy hogyan lehetne igazolni a módszer megbízhatóságát.
A sörfőző, aki forradalmasította a statisztikát
William S. Gosset’s a Guiness sörgyárban dolgozott és ő volt a felelős azért, hogy kidolgozza a statisztikai megbízhatóság, a minőségellenőrzés, a hatékony kísérlettervezés modern módszereit és nem utolsósorban a ő felelt a mindenkor kiváló ízű sör készítéséért is.
Roulette a la Monte Carlo, avagy csaltak vagy nem csaltak...?
1892-ben Karl Pearson a nyarat érmék dobálásával töltötte. Mire véget ért a szabadsága, a matematikus egy shillinget több, mint 25 000-szer dobott fel a levegőbe miközben gondosan lejegyzetelte minden egyes dobás eredményét. Szerencsére segítőtársa is akadt a munkában, egyik kollégája egy pennyst dobott fel több, mint 8000-szer, illetve sorsjegyeket húzott ki egy zsákból...
A Trónok Harca halálozási statisztikája – Illeszkedésvizsgálat Poisson-eloszlás esetén
A Minitab hivatalos blogján találtam ezt az elemzést, amely pontosan arról szól, amire most szükségem van, ezért úgy döntöttem, hogy megosztom a sztorit veletek. A feladat tehát az, hogy a Trónok Harca sorozat mind a nyolc évadának összes epizódjából összegyűjtött elhalálozások vajon természetes eloszlást mutatnak-e, avagy sem. Ha a halálozások száma Poisson-eloszlást követ, akkor feltételezhetjük, hogy az egyes részekben teljesen véletlenszerű, hogy hányan halnak meg, ha a halálozások száma nem követi a Poisson-eloszlást, akkor a halálozások eloszlása az epizódok között nem véletlenszerű.
1988-ban a Wall Street Journal megszervezett egy játékot, amelyet Burton Malkiel: Bolyongás a Wall Streeten című könyve ihletett, amelyben a Princeton Egyetem professzora azt merte kijelenteni, hogy egy „még egy bekötött szemű majom is, amelyik darts nyilakat dobál valamelyik gazdasági újság tőzsdei cégek listáját tartalmazó oldalaira, össze tud állítani egy legalább olyan jó portfóliót, mint a tőzsdei szakértők”. Az újság megszervezett egy szórakoztató versenyt, hogy letesztelje Malkiel elméletét és adjon néhány befektetési ötletet olvasóinak. Az esetek nagy részében a Wall Street Journal dolgozói voltak a „majmok” (Az újság felelősségbiztosításának hiányosságai miatt nem volt lehetséges valódi majmok alkalmazása a teszt során). A teszt hamar nagy népszerűségre tett szert, újságírók, befektetők és akadémikusok kommentálták az eredményeket. Jónéhány tudományos kutatás jelent meg a versenyről és annak mélyebb értelmezéséről. A verseny 1988 október negyedikén kezdődött és 2002-ben ért véget. A fordulók havi rendszerességgel kerültek megrendezésre és kiértékelésre, így majdnem 150 hónap eredményei állnak rendelkezésre.
A Sidney – Hobart Yacht verseny – Szigorúan monoton fejlődés
A legendás Sidney - Hobart yachtverseny a világ egyik legnehezebb hajóversenye, a yacht versenyek Everest-jeként is emlegetik. A verseny során az ausztráliai Sidney-ből kell eljutni a Bass szorost keresztezve Tasmánia fővárosába, Hobart-ba. A verseny minden évben nagy esemény, amelyet Karácsony másnapján indul el, hogy azután az indulók 2-6 nap alatt eljussanak a 630 tengeri mérföldre lévő célig.
„Ha a japánok tudják, mi miért nem?” – W. Edward Deming igaz története
1980-ban az NBC-n sugároztak egy dokumentumfilmet „If Japan Can, Why Can’t We?” címmel. Az amerikai autóipart éppen ebben az időben rengették meg a japánból érkező kihívások. A japán autók minősége nagyságrendekkel jobb volt a 70-es években gyártott amerikai autókénál, ráadásul olcsóbbak is voltak. Nemcsak az autók tekintetében, de az acéltermékektől az elektronikáig, a japánok megelőzték az amerikai vállalkozásokat mind a minőség, mind pedig a költségek terén. Az NBC dokumentumfilmje megvizsgálta, hogy ez hogyan történhetett meg. A dokumentumfilm tulajdonképpen annak a magyarázata, hogy egyetlen ember hogyan változtatta meg a japán ipart. Ez az ember egy 80 éves statisztika professzor volt, W. Edward Deming.
Melyik irányba futnak gyorsabban a lovak? – A Belmont Stakes rejtélye
A Belmont Stakes az Egyesült Államok egyik legrégibb és leghíresebb galoppversenye, amelyet minden év júniusának első vagy második szombatján tartanak a New York állambeli Elmont városában található Belmont Parkban. Ez a verseny az úgynevezett Triple Crown Races sorozat része, amelynek megnyerése az egyik legnagyobb elismerés a galoppversenyek között. A versenyt legelőször 1867-ben rendezték meg, akkor még a Westchester megyei Fordham-ben található Jerome Park Racetrack-en, amely ma Bronx-ban található. Később a versenyt áthelyezték a mai helyére, a fent említett Belmont Parkba. Ezt a lóversenypályát 1905-ben építtette August Belmont Jr. és William Collins Whitney, az ellipszis alakú másfél mérföld hosszú pálya megnyitója 1905 május 4-én volt. A pálya érdekessége az volt, hogy a korabeli szokásokkal ellentétben a versenyeket az „angol módi szerint” óra járásával megegyezően rendezték, hogy jobb kilátást biztosítsanak a magasabb rangú vendégek és családtagjaik részére a klubház előtt. 1921-től kezdve viszont megfordították a versenyek irányát és ezután a lovak az amerikai hagyományoknak megfelelően az óra járásával ellentétesen versenyeztek a futamok alatt. A változtatás oka nem derül ki teljes mértékben a fellelhető irodalomból, ettől függetlenül ez a tény, illetve az, hogy a győztes lovak neve és a győztes idők pontosan feljegyezve fennmaradtak az utókor számára, érdekes spekulációkra ad lehetőséget.
Robban vagy sem? – Megjósolható-e egy esemény valószínűsége, ha még sohasem történt meg ezelőtt?
Az 1940-es évek második felében, a II. Világháború befejezése utáni időszakban az amerikai hadvezetést lenyűgözték az angolok és saját tudósaik sikerei a tudomány és ezen belül a matematika és a statisztika alkalmazásának sikerei a katonai jellegű problémák megoldásában. Ezen felbuzdulva tömérdek pénzt öntöttek ezen területek fejlesztésébe. A hadsereg képviselői már az egyetemek folyosóin megpróbálták levadászni a legtehetségesebb statisztikával foglalkozó tudósokat, hogy jó pénzért dolgozzanak a hadseregnek. Az ötvenes évek közepére a szervezet igencsak kinőtte magát, és persze addigra több komoly problémát is megoldottak. Ekkor azonban kaptak egy olyan feladatot, amely elsőre teljesen megoldhatatlannak tűnt. A hidegháború idején járunk, az USA és a Szovjetunió is gőzerővel gyártotta a különféle atomfegyvereket. Ekkor vetődött fel az a kérdés, hogy mekkora az esélye egy véletlenül bekövetkező atom balesetnek. Nem arról van szó, amikor valaki kifejezetten szándékosan felrobbant egy atomfegyvert, hanem arról az esetről, amikor egy atomfegyver valamilyen nem szándékos ok miatt „elsül”.
A USS Scorpion nyomában – A Bayes-i keresési algoritmus egyik első gyakorlati alkalmazása
Az Amerikai Haditengerészet USS Scorpion nevű tengeralattjárója éppen útban volt Norfolkból az Azori-szigetek felé. Feladata az volt, hogy megfigyelje a szovjet haditengerészeti tevékenységet az Azori-szigetek térségében. 1968 május 20-án és 21-én a tengeralattjárónak előre megbeszélt rádióforgalmazást kellett volna lebonyolítania a Spanyolország délnyugati részén található Rotában lévő Haditengerészeti Bázissal, de csak a Görögországban található Nea Makri kommunikációs állomással tudta felvenni a kapcsolatot. Ebben azt az üzenetet hagyta, hogy éppen 15 csomós sebességgel halad 110 méteres mélységben, megközelített egy csapat tengeralattjárót és elkezdi a szovjetek megfigyelését. Hat nappal később a USS Scorpion-t már hiába várták Norfolkban, nem érkezett meg. Az esetnek az adott súlyos felhangot, hogy a tengeralattjárón volt több különféle atomfegyver is.
