A hisztogram alkalmazásával következtetni tudunk egy számokból álló diszkrét vagy folytonos adatsor statisztikai eloszlásának típusára. A hisztogram készítésekor az adatokat csoportokba rendezzük és az egyes csoportokba eső számok mennyiségét vagy a teljes adatsorhoz viszonyított arányát ábrázoljuk.

A hisztogram x-tengelyén vannak a csoportok, az y tengelyen pedig a csoportokba tartozó számok mennyisége vagy aránya oszlopdiagramként ábrázolva. Az oszlopok által kirajzolt alakzat szerencsés esetben emlékeztet valamilyen ismert eloszlás típus (mondjuk a normál eloszlás vagy az exponenciális eloszlás) sűrűségfüggvényének alakjára. Ilyen esetekben további tesztekkel lehet igazolni, hogy az adatok eloszlása valóban megfelel az előzetes várakozásainknak.

A hisztogram készítésekor alkalmazott csoportokat úgy alakítjuk ki, hogy vesszük az adatsor legnagyobb és legkisebb elemének távolságát és azt elosztjuk a csoportok számával, így megkapjuk egy csoport szélességét. A csoportok számával kapcsolatban nincs egyértelmű szabály, de általában az adatsorban található elemek számának négyzetgyökét szoktuk ökölszabályként alkalmazni, tehát ha például van egy 125 elemből álló adathalmazunk, akkor ezt 11 egyenlő csoportra szoktuk felosztani. Az egyes csoportokba tartozó elemek számát vagy arányát oszlopdiagramon szoktuk ábrázolni és van, amikor burkológörbeként rárajzoljuk a diagramra az adott eloszlás elméleti görbéjét az adatsor adatainak megfelelően. Így könnyebb megítélni, hogy vajon illeszkedik-e az adatsor az adott eloszlás sűrűségfüggvényének alakjához. Megfigyelhető, hogy a hisztogram ábrázolásmódja annyiban különbözik az oszlopdiagramétól, hogy itt az oszlopok összeérnek, míg az oszlopdiagram esetén az oszlopok között van kihagyva valamennyi hely. Ez pont azért van így, hogy egyértelműen meg lehessen különböztetni a kétféle diagramot.