Ahhoz persze, hogy a statisztika valóban hasznos eszközzé váljon a kezünkben, két dologra még mindenképpen szükségünk van:

- Szembe kell néznünk az objektív valóság tényeivel
- Hinnünk kell a statisztikai eszközök erejében

Sok esetben nem könnyű elfogadni, hogy mennyire keveset tudunk a minket körülvevő valóságról, amikor valamilyen döntést hozunk. Minőségbiztosítással foglalkozó mérnökként számtalanszor szembesültem például azzal, hogy egy gyártási folyamat esetében milyen kevés mérési eredmény alapján jelentjük ki azt, hogy a folyamat jó és a termékek megfelelnek a követelményeknek.

Tegyük fel, hogy van egy gyártóeszközünk, amely egy 8 órás műszak során legyárt 400 darab terméket. A 400 darab termék megfelelőségéről jelenleg úgy hozunk döntést, hogy leellenőrzünk 1 (!) darab terméket. Ez esetben hány darab termékről tudunk tényszerű információk alapján döntést hozni, hogy a termék vajon megfelel-e a követelményeknek vagy sem? A helyes válasz természetesen az, hogy egyetlen olyan termék van, amelyről biztosan tudjuk, hogy jó-e vagy sem: az az egy, amit megmértünk! A többi 399 darab termékről semmilyen tényadattal sem rendelkezünk. Tehát akkor mi alapján állítjuk azt, hogy a 399 darab termék tényleg megfelelő? Milyen tényszerű érvekkel tudjuk alátámasztani a döntésünket, hogy amit gyártunk az megfelel a vevő követelményeinek?

Persze amíg minden jól működik – tehát a vevő nem reklamál – addig nincs gond. De mi történik akkor, ha a vevő reklamál, mert a termékek nem jók és emiatt jelentős kártérítést követel? Egy ilyen esetben mi alapján bizonyítjuk be, hogy a nem megfelelő termékek nem a mi gyártási folyamataink hibája miatt keletkeztek?